A pánik árnyékában - de ma már fényben élek
Sokáig féltem leírni ezt a szót: pánik. Mert számomra, nem csak egy szó volt, hanem egy félelmetes valóság, ami éjjel-nappal kísértett. Megfosztott a biztonságtól, az örömtől, a nyugalomtól. Úgy éreztem, mintha az életemet már nem is én élném, hanem ő.
Aztán eljött egy pont, amikor azt mondtam: elég. Nem akarok többé rab lenni. Nem akarom, hogy a pánik határozza meg a napjaimat.
Elkezdtem figyelni magamra. Megtanultam észrevenni a jeleket, és lassan megtanultam nemet mondani neki. Már nem "engedem be az ajtón". Ha próbál is "kopogni", csak ennyit mondok: " Nem. Itt nincs helyed."
Nem volt könnyű út, sok sírás, sok küzdelem, sok visszaesés kísérte. De, ma már erősebb vagyok. Tudom, hogy én döntöm el, hogyan élek.
Ha most ezt olvasod, és benned is ott bujkál a félelem, szeretném, ha tudnád: nem vagy egyedül. Ami még fontosabb: van kiút. A pánik nem
Te vagy. Ő, csak egy árnyék. Te, pedig fényből vagy.